Nagyobb folyóinkban és néhány állóvízben található meg. Folyóvízen a gyors áramlású, oxigénben gazdag, kavicsos medrű szakaszokat kedveli.
Teste lapított, magas. Könnyen összetéveszthető a lapos keszeggel. Szájára boruló tompa orra a legjobb megkülönböztetési támpont. Szája és feje kicsi, szeme feltűnően nagy. A mellúszók hosszúak, hegyesek, elérik a hasúszókat. A hátúszó rövid, magas, hegyes, szegélye enyhén homorú, kezdete jóval a hasúszó töve mögött van. A faroknyél rövid és alacsony, a farokúszó mélyen bemetszett, alsó lebenye hosszabb a felsőnél. Háta szürkésbarna, sötétszürke, oldala erősen ezüstös csillogású, a hasa fehér. Úszói szürkék, enyhe sárgás árnyalattal, a páratlan úszók ezen, felül feketén szegélyezettek.
Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el, ekkor testét nászkiütések borítják. A folyók kavicsos részein csapatostul ívnak. Egyedenként 5-40 ezer darab, 1,5-2 mm átmérőjű ikrát raknak le. Növekedése lassú. Étlapján a fajtársaihoz hasonlóan a kisebb lárvák, férgek, zooplanktonok, növényi hajtások szerepelnek. Húsa igen szálkás.
Ivási ideje: május, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Megnyúlt testű, hengeres, oldalról enyhén lapított torpedó formájú, rendkívül izmos hal. Feje a testéhez képest kicsi. A száj félig alsó állású, a szájnyílás hátsó része enyhén lefelé lejt. Az ajkak jellegzetesen vastagok és kemények. A nagy szemek a megszokottnál alacsonyabban vannak. A széles homlokon az orrnyílások és a száj között sekély bemélyedés található. A robosztus test viszonylag kicsi úszókat visel. Cycloid pikkelyei nagyok, vastagok és kemények, kaudális peremüket sötét szegély övezi, ettől testén félholdakból álló mintázat látható. Háta zöldesbarna, oldala aranysárga, hasa piszkossárga színű. A mellúszók vörhenyesek, a többi úszó sötétszürke.
Ivari dimorfizmus csak tavasszal, az ívást megelőzően alakul ki, a tejesek mellúszói a test felőli oldalon érdes tapintásúvá válnak. Eredeti élőhelyén (kínai nagy folyók, Jangce, Sárga-folyó, Hszicsiang és az Amur középső és alsó folyása) tipikus folyóvízi halnak számít, életének minden szakaszát a főmederben tölti.
Ivarérettségét Kínában 4 év alatt éri el, egyéb területen - ahol meghonosították - a földrajzi szélességtől függően 14 hónap (Maláj-félsziget) és 6-10 év (Magyarország, Lengyelország) fejlődési idő szükséges, hogy először ívjanak. A tejesek általában korábban érik el ivarérettségüket. Őshazájában csoportosan ívik a folyók sodorvonalában, kavicsos fenék fölött, 21-22 oC hőmérsékletű vízben, áradások alkalmával a felsőbb szakaszokon. Az ovulált ikra 1,5-1,8 mm átmérőjű, amely a megtermékenyítés után 3,5-4,5 mm-re duzzad. Az embrionális fejlődés az adott hőmérsékleten igen gyors, mindössze 30-36 óráig tart. A kikelt lárvák 5 mm hosszúak, az exogén táplálkozásra a kelést követő 4-5. napon térnek át. Az első formált táplálékát apró zooplankton szervezetek adják (Rotatoria, juvenilis Cladocera, Copepoda), később bentikus élőlények (Chironomidae lárvák). Fokozatosan tér át enzimrendszerének és tápcsatornájának teljes kifejlődése után a szubmerz növények fogyasztására. Meghatározóvá a növényi táplálék 5-6 cm-es testhossz elérésekor válik. 2-3 éves korban a nád, sás fiatalabb hajtásait, a víz feletti növények aláhajló részeit is megeszi. Bizonyos táplálékszelektivitás megfigyelhető az amur esetében. Az élőhelyén található növényféleségek közül először a számára kedves tápláléknövényt kezdi fogyasztani, aminek következtében a mederfenntartási célokból telepített amurok tevékenysége kezdetben nem látványos eredményű. Intenzív növényfogyasztása miatt természetes vizekbe való kihelyezése ma már nem igazolható. Számos természetvédelmi probléma vetődött föl, többek között az, hogy a partvédő növénysávokban, vagy a vízterületen honos halfajok természetes ívóhelyében és ivadékbölcsőjében jelentős károkat okoz.
A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület taván minimum és maximum méretkorlátozás van érvényben, lásd a házirend vonatkozó pontjait.
Őshonos halunk az aranykárász valaha minden álló és folyóvízben fellelhető volt. Mára az ezüstkárász kiszorította, emiatt most már csak elvétve találkozhatunk vele. Igénytelen, szívós hal. Az egészen mostoha körülményekhez is jól alkalmazkodik, oxigénigénye rendkívül alacsony. A vízinövénnyel benőtt, iszapos aljú, sekély, gyorsan felmelegedő vizek részein tanyázik előszeretettel. Nagymértékű megritkulását az magyarázza, hogy az ilyen élőhelyek kiszáradtak vagy kikotrásra kerültek. Folyókon az áramló szakaszokat kerüli.
Az aranykárász feltűnően magas hátú, kerekded hal. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek. Szája körül nincsenek bajuszszálak. Feje kicsi, rövid, szája felső állású. Szeme közepes nagyságú. A mell- és a hasúszó rövid, a hátúszó hosszú és magas, széle a kifejlett példányoknál domború. A farokalatti úszó rövid, viszonylag magas. Színezete elég tág határok között mozog, melyet a környezete befolyásol. Háta sötétbarna, néha egészen feketés, a dús növényzetű, mocsaras élőhelyeken csak a hasán sárgás-rezes színű. A tiszta állóvizekben feje olajzöld, háta zöldesbarna néha sárgásbarna, oldalai aranysárgák, a has sárgásfehér néha halványvörös árnyalattal. Az írisz sárga színű, szélén aranyozott. A fiatal egyedek faroknyelén, a farokúszó tövénél fekete folt látható. A folyóvízi példányok színe világos, ezüstösen csillogó. A páratlan úszók szürkéssárgák, a páros úszók vörhenyesek. A hashártya az ezüstkárászétól eltérően nem fekete.
2 – 3 évesen éri el az ivarérettséget. Ívási ideje májustól júniusig tart. Amikor a vizek hőmérséklete eléri a 14 – 15 oC vízhőmérsékletet csapatosan keresik fel a sekély részeket. 1,4-1,7 mm átmérőjű, sárgás színű, 120-300 ezer szemű, erősen ragadós ikrát raknak a víz alatti növényzetre. 10 napos korukban a kikelt lárvák már zooplanktonokkal táplálkoznak. Táplálékát apró állatok, lárvák teszik ki, de a különféle apró növényi magokat is előszeretettel fogyasztja.
Ivási ideje: május – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Állóvizekben és folyóvizekben egyaránt fellelhető. A melegebb időszakokban a vízréteg felsőbb részein tartózkodik, hideg víz esetén pedig inkább a fenék közelben. A sodrást megtörő műtárgyak, zátonyok, bedőlt fák környékén előszeretettel tanyázik. A zavaros és erősen szennyezet vizeket kerüli.
Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. A fej hosszúkás, alacsony és keskeny. Mélyen hasított szája enyhén felfelé hajló. Alsó álkapcsa túlér a felsőn. Bár ragadozó hal, állkapcsát mégsem borítja fogazat. Testét apró pikkelyek borítják. Az úszók, különösen a páratlanok nagyok, erőteljesek. A hát- és a farok alatti úszó szegélye erősen homorú. A mellúszó hosszú és hegyes. A hátoldala szürkés vagy kékesfekete, az oldala ólomszürke színezetű, a has ezüstfehér. A hát és a farok úszó szürkésfekete, a többi áttetszően színtelen vagy enyhén vörhenyes.
3 – 4 éves korában éri el az ivarérettséget. Az egyik legkorábban ivó halunk. Márciusban bandákba verődve keresi fel a megszokott ivóhelyeit. A fák vízbe nyúló, bolyhos gyökérzetére, illetve a kavicsos, homokos mederre rakja le sárgás, ragadós 1,4 – 1,5 mm átmérőjű ikráit. 3 – 4 hónapos korában tér át a ragadozó életmódra, előtte kerekesférgekkel, plankton-rákokkal táplálkozik. Viszonylag hosszú életű és nagyra növő halfaj. A horgon kiválóan védekezik, igazi sporthal.
Ívási ideje: március - április Tilalmi időszak: március 1. – április 30. Méretkorlátozása: 40 cm
A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület taván minimum és maximum méretkorlátozás van érvényben lásd a házirend vonatkozó pontjait.
A bodorka egyike vizeink legelterjedtebb lakóinak. Valamennyi folyó és állóvizünkben előfordul. A körülményekhez rendkívül jól tud alkalmazkodni. Megtalálható és otthonosan érzi magát szinte valamennyi kisebb vizünkben is, mint például a csatornák, kavicsbányatavak, holtágak, nagyobb patakok. Szívesen tartózkodik nádszéleken, hínárfoltok közelében, vízbedőlt fák ágrengetegében. Folyókon a hirtelen mélyülő mederesések környékén, a partvédő kövezések és a meder találkozásának vonalában és a kövezések mögötti csendesebb visszaforgókban található meg leginkább.
A teste oldalról lapított. A szája csúcsba nyíló. Pikkelyei viszonylag nagyok. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös. A faroknyél rövid és alacsony. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú.
3 – 4 éves korában éri el az ivarérettséget. Ivóhelyéül az áradások során elöntött füves réteket, vagy a víz mélységétől függetlenül a dús vízinövényzetet választja. Az 1,2-1,5 mm átmérőjű sárgás színű ikrából 20-200 ezer darabot raknak le a 12-14 oC-os vízbe. Érdekes, hogy az ikrások gyorsabban nőnek és tovább is élnek, mint a tejesek. Tápláléka igen változatos összetételű. Étrendjén gyakran szerepelnek rovarlárvák, apró vizicsigák, de előszeretettel fogyaszt hínárhajtásokat, moszatokat is. Bodorkára egész évben lehet és érdemes horgászni, mert télen is táplálkozik és egyes helyeken kitűnően fogható, akár még lékből is.
Ívási ideje: március - május, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
A lassan áramló-, vagy állóvizekben fordul elő elsősorban. Azokat a helyeket kedveli, ahol a fenék iszapos, vízinövényekkel sűrűn benőtt, sekély és gyorsan felmelegedő. Ilyenek például a különböző csatornák, holtágak, illetve öblök. A növényekkel benőtt rejtekhelyét napközben ritkán hagyja el, igen óvatos hal.
Teste zömök, oldalról lapított, háta erősen, hasa gyengébben ívelt. Feje aránylag nagy, szája kicsi, csúcsba nyíló, szájsarkában 2 apró bajuszáll található. A szeme aránylag nagy, piros színű. A compó roppantul erős hal, köszönheti ezt az izmos, széles farokúszóinak. Minden úszója húsos, lekerekített, kivéve az egészen enyhén bemetszett farokúszót. A mellúszó nem éri el a hasúszót. A hátúszó rövid és viszonylag magas, csakúgy a farokalatti úszó is. A faroknyél feltűnően magas. Rendkívül szép színezetű hal. Oldala bronzszínű illetve zöld, háta feketészöld. A teste erősen nyálkás, síkos tapintású. Állítólag a sérült halak előszeretettel dörgölőznek a compóhoz, mert ez a bizonyos nyálka elősegíti a sebes gyorsabb gyógyulását. Innen kapta egyik népies nevét, a haldoktort. Apró, hosszúkás pikkelyei szabályosan rendezett, sűrű sorokban helyezkednek el.
A compó kifejezetten a melegvizet kedveli ezért ívása is elég későre tehető. Ívása májustól kezdődik és június végéig tart, amikor vizeink hőmérséklete már tartósan 20 oC fölé emelkedik. Esetenként milliónál több ikrát rak le, melyek sárgás színűek, átmérőjük 0,8 – 1,2 mm. A nőstények 3 – 4, a hímek 3 évesen válnak ivaréretté. A meleg, 24 oC-os vízben a megtermékenyített ikrák inkubációs ideje rövid, 2,5-3 nap. Táplálékát apró állatok és növények teszik ki. Áradások alkalmával kivonul az árterületekre, de a víz visszahúzódásakor is a gödrökben marad, mivel lassan, vagy egyáltalán nem követi a visszahúzódó vizet. Húsa rendkívül ízletes, szálkamentes.
Méret és tilalmi oltalom által nem védett hal, pedig megérdemelné eme „kitüntetés” a compó. Angliában például jobban megbecsülik, mint a pontyot.
Ívási ideje: május – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal. /A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület nagy tavában kifogást követően visszahelyezendő/
Folyó és állóvizeinkben egyaránt megtalálható. Általában a vízoszlop felsőbb rétegében tartózkodik. Búvóhelyét a különféle vízinövénytettel benőtt, bokros, bedőlt fákkal tarkított részek képezik. Ezeken a helyeken figyel mozdulatlanul, lesben állva, hogy aztán elkapja áldozatát. Ragadozó életmódot folytató hal. Folyóvizek esetében a lassú áramlású, köves partszakaszt kedveli.
Teste nyúlánk és oldalt kissé lapított. Feje testéhez képest nagy, kacsacsőrre emlékeztetően lapos. A szájában több sorban elhelyezkedő erős, hátrahajló, kúpos ragadozófogak vannak. A hátúszó a farok nyél közelében van, pontosan a farok alatti úszó felett, rövid, de magas. A farok alatti úszó hossza és magassága a hátúszóhoz hasonló. A farok úszó erősen kimetszett. Jellegzetes formájú pikkelyei kicsik, az oldalvonal csaknem egyenes. Háta a szürkés-zöldtől a sárgászöldig változik. A testoldal alapszíne ezüstösen barna, olajzöld, sávokba rendeződő vagy márványos, változó élénkségű sárgás foltok rajzolatával. Az ezüstös alapszín néha aranyos lehet. Hasa sárgás vagy fehéres. A fej nagy része a testoldalhoz hasonló színezetű. Páros úszói és a farok alatti úszó sárgás vagy vöröses alapszínű, a hátúszó és a farok úszó szürkésbarna. A mellúszó kivételével az úszókat szürkésbarna, sötétbarna.
Az ikrások 3 – 4, a tejesek 3 éves korukban érik el az ivarérettséget. Az ívást már februárban, márciusban megkezdik, melyeket a sekély vizű part menti növényekre rak le. Átlagosan 100 – 350 ezer sárgás, ragadós ikrát rak le, melyek átmérője 2,5 – 3 mm. Az embrionális fejlődés 12-14 napig tart, a kikelt 6-7 mm hosszúságú lárvák már 2-3 nap múlva planktonikus szervezetekkel táplálkoznak, a későbbiek folyamán folyamatosan tér át a ragadozó életmódra. Egész évben táplálkozó hal, de csak napközben. Télen a lékből is jól fogható. Kiváló sporthal, a horgon teljes erővel védekezik. Fárasztás közben néha még a víz fölé is kiugrik.
Ívási ideje: február - március, tilalmi időszak: február 15. – március 31. Méretkorlátozása: 40 cm
A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület taván a tilalmi idő február 15-től április 31-ig tart, valamint minimum és maximum méretkorlátozás is érvényben van lásd a házirend vonatkozó pontjait.
A békés halak csoportjába tartózik. Testformája lapított, magas. A feje kicsi, szeme közepes nagyságú, orra legömbölyített. Háta szürkésfekete, úszói szürkék. A kisebb példányok ezüstös színűek, míg a nagyobb bronzos, barna árnyalatúak. Hátúszója magas, rövid, a farok alatti úszó hosszú. A hosszú farok úszó mélyen kivágott, alsó lebenye valamivel hosszabb a felsőnél. A pikkelyei az oldalvonaltól a háta felé haladva fokozatosan kisebbednek. Álló és folyóvízben egyaránt megtalálható. Folyóink csendes, lassú folyású szakaszait kedveli. Különösen jól érzi magát, ahol a fenék lágy iszappal borított. Szája félig alsó állású, mely harmonikaszerűen kinyújtható. Ez a száj tökéletesen megfelel az iszapban való turkáláshoz.
Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. Ívása április végétől júniusig tart. Csapatosan, zajosan ívik a növényzettel benőtt részeken, az áradások alkalmával frissen elöntött réteken, de gyökerekre, algaszövedékekkel benőtt kövekre is szívesen rakja 1,2 – 1,6 mm átmérőjű ikráját. A lerakott ikrák mennyisége 120 – 340 ezer között mozog. Az ikrák fejlődése 18 – 20 C° vízhőmérsékletnél 4 –5 napig tart. A kikelő lárvák 3,9-5,3 mm, de egyes adatok szerint 6-6,5 mm hosszúak. 2 – 3 napig az aljzathoz tapadva pihennek, majd a szikanyag teljes felszívódása és levegőnyelés után megkezdik önálló táplálkozásukat. Apró lárvákat, férgeket, csigákat fogyaszt, de a növényi táplálékot illetve magvakat is előszeretettel fogyasztja. Egész évben fogható, télen nagy bandákba verődve, ha rájuk találunk igazi élményben, lehet részünk. Húsa szálkás, de jól beirdalva paprikáslisztben kisütve igazi csemege.
Ívási ideje: április – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület taván maximum méretkorlátozás van érvényben lásd a házirend vonatkozó pontjait.
Az ezüstkárász 1954-ben még Bulgáriából lett betelepítve, és annyira kedvező feltételeket talált, hogy szinte már nincs is olyan vízterület, ahol ne lenne fellelhető. Az aranykárász, más néven magyarkárász őshonos halunk. Mind a két fajta hal rendkívül igénytelen szívós hal. Az olyan vizekben is megélnek, ahol már a többi faj rég kipusztult volna. Nagyon minimális az oxigénigényük, ezért szárazon szállítva is megdöbbentően sokáig bírják. Az aranykárász kicsinyke állománya és szórványos előfordulása miatt, sajnos innentől csak az ezüstkárásszal foglalkozunk. Az ezüstkárász szinte valamennyi folyó és állóvizünkben egyaránt megtalálható, kivéve a gyors, hegyi patakokat. A vízinövényzettel benőtt, iszapos aljú, sekély, gyorsan felmelegedő részeket kedveli. Lenyűgöző az alkalmazkodó képessége.
Az ezüstkárászt nagyon könnyű összetéveszteni egy méreten aluli pikkelyes ponttyal. A legkönnyebben úgy tudjuk megkülönböztetni, hogy a kárásznak nincs bajusza. A másik eltérő tulajdonság a ponty és kárász között, hogy a kárásznak nincs harmonikaszerű szája. Teste oldalról lapított, vaskos, pocakos. Feje kicsi, rövid, szája csúcsba nyíló. Szeme közepes nagyságú. A homlok széles, enyhén domború. A mell- és a hasúszó rövid. A hátúszó bognártüskéjének csúcsi felén 10-11 fog található. Pikkelyei viszonylag nagyok, vastagok, keményen beágyazottak. Az oldalvonal csak enyhén hajlott, majdnem egyenes. A háta zöldes ólomszínű, oldalai ezüstösek, hasi tájéka fehéren ezüstös. Páratlan úszói sötétebb, páros úszói világosabb szürke színűek.
2 – 3 éves korában éri el az ivarérettséget. Szaporodása rendkívül érdekes. Az ivarérett ikrások más fajok hímjeivel ívnak össze oly módon, hogy ikráit az idegen halfaj fészkébe csempészi. Az idegen hím spermája csupán fejlődésre serkenti az ezüstkárász ikráját, így a kikelő utódok nem hibridek, hanem tiszta ezüstkárászok, amelyek ivaréretten mind nőstények lesznek. Sárgás színű ikráit 2 – 3 részletben rakja le májustól júniusig, melyeknek száma 100 – 400 ezer, átmérőjük 1 – 1,5 mm. Embrionális fejlődése 3-8 napig tart, a kikelő lárvák 4-6 mm hosszúak. Táplálékát apró állatok, lárvák teszik ki, de a különféle apró növényi magokat is előszeretettel fogyasztja.
Ivási ideje: május – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
A busa két faja még 1963-ban az amurral együtt került betelepítésre hazánk vizeibe. Azóta a hazai körülményekhez kitűnően alkalmazkodó fehér és pettyes busa szinte kivétel nélkül minden folyónkban, tavunkban és mesterséges vizünkben elterjedt. Honosításának indoka, hogy hazánk halai közül hiányzott az, amelyikre jellemző az algaszűrő élelemszerzési forma. Mivel a telepítésből és a természetes szaporulatból kialakult hazai busaállomány visszafogása még halászati eszközökkel sem egyszerű és megoldott feladat, egyes vizekben nem csak hatalmas csapatai, hanem óriásra nőt egyedei is megfigyelhetők. Tipikusan folyóvízi hal, de a tavakban és holtágakban is megél.
Teste oldalról erősen lapított. Feje nagy, szája felső állású. A hátúszó rövid és magas. A mellúszó nem éri el a hasúszó tövét, a farokalatti úszó viszonylag hosszú. A faroknyél magas, a farokúszó mélyen kivágott. A hasvonal jellegzetes éle a kopoltyúktól egészen a farokalatti úszókig terjed. Pikkelyei vékonyak és aprók, melyek ezüstösen és ólomszürkén csillognak. A hátoldal szürke, esetleg zöldes árnyalatú, az oldalak és a has ezüstösen fehérek. A hát- és a farokúszó szürke, a többi úszó sárgás árnyalatú.
Ivarérettségét 5 – 6 évesen éri el. Érdekes, hogy őshazájában ez 3 – 4 év. A folyók felső, gyors áramlású, zátonyos szakaszán, a felszín közelében ívnak, 23-24 °C-os vízben. 1,2 mm átmérőjű ikráinak fajsúlya azonos a vízzel, emiatt ikrái a vízen lebegve messzire sodrodnak a folyóban. Táplálékát a vízben lebegő apró lényeket, algákat, rákocskákat szűrik folyamatosan, a felcsalizott horgot csak egészen kivételes esetekben veszik fel. (A kialakulóban lévő horgászmódszer lényege, hogy nagy mennyiségű etetőanyag folyamatos beszórásával egy víz alatti felhőt alakítanak ki, és abban kínálják a piciny, csontkukaccal csalizott horgot).
Ívási ideje: június - augusztus, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
A harcsa hazánk legnagyobb, Európa édesvizei közül a második legnagyobbra növő hala. Egy – egy nagyobb példány kifárasztása életre szóló élmény. A hegyi patakokon és folyókon kívül, valamennyi álló- és folyóvizünkben megtalálható. Általában fenékközelben tartózkodik, de éjszaka mikor zsákmányszerző útjára indul, a sekélyebb részekre is kimerészkedik. Kedvenc helyei a mély, iszapos, gyökerekkel teli területek, de fellelhető még a kőruganyok, tuskók környékén is.
A harcsát széles, lapos fej, hengeres törzs és szokatlanul hosszú farokrész jellemzi. Hatalmasra tátható száját, kefeszerű, érdes fogazat borítja. Szeme aránytalanul kicsi. Felső ajkán két igen hosszú, az alsón négy rövid bajusszál van. Teste sima, pikkelynélküli. A mellúszók jól fejlettek, lekerekítettek, a hátúszó feltűnően rövid és alacsony. A farokalatti úszója nagyon hosszú. A farokúszó lekerekített. A háta zöldesszürke, agyagszínű, barnásszürke vagy teljesen fekete, amelyen márványszerű rajzolat figyelhető meg. Oldalai olajzöldek, vagy szürkék, szintén márványozott rajzokkal. Hasa fehér vagy sárgásfehér, kisebb-nagyobb sötétebb pontokkal. Páratlan úszói sötétszürkék, a többi világosabb. 3 éves koráig csoportos életmódot folytat, utána már csak vermeléskor verődik nagyobb csapatokba.
Az ikrások 4, a tejesek 3 – 4 éves korban érik el az ivarérettséget. Áprilisban kezdi meg a vándorlását, hogy a megszokott ivóhelyén lerakja ikráit. Az ikrát a parti fák vízbe lógó gyökérzetére rakja, amit a farkával végzett sepregető mozdulattal szépen letisztogat. Május végén és júniusban, tartósan 20 °C fölötti vízhőmérsékletnél történik meg az ívás, melynek során egy nőstény 100-500 ezer, 1-2 mm átmérőjű ikrát rak le. A fészket a hím őrzi, így igyekszik minden betolakodott távol tartani. Fő táplálékát a halak alkotják, de elfogyaszt minden elérhető táplálékot egyaránt. Ilyenek például a kisebb vízimadarak, kétéltűek, puhatestűek, emlősök.
Ívási ideje: május - június, tilalmi időszak: május 2. – június 15. (80 cm alattiakra), méretkorlátozása: 50 cm
Izmos, vaskos, torpedószerű testfelépítésű hal. Szája kicsi, csúcsba nyúló, feje közepes nagyságú. Pikkelyei apró méretűek. Farok nyele rövid és magas. A háta kékeszöld, esetleg szürkészöld, oldala kékesen ezüstös vagy sárgás rózsaszínű, hasa sárgásfehér. Az alsó úszói vöröses színűek. Könnyen összetéveszthető a vörösszárnyú keszeggel. Álló és folyóvízben egyaránt jól érzi magát, bár inkább az áramló vizekben gyakrabban fordul elő. Ahol a paducok és márnák fellelhetők, ott kell keresnünk a jászkeszeget is, de a jó dévéres helyeken is tömegesen megtalálható. A sodrás szélén, közepesen áramló vízben előszeretettel tartózkodik. Kifejezetten kedveli a kövezéssel tarkított, nem túl mély, sóderos mederfeneket.
Ivarérettségét az ikrás 4 – 5, a tejes 3 – 4 éves korában éri el. Nagyobb csapatokban, bandákba verődve keresi fel a folyó viszonylag lassan áramló, homokos aljzatú szakaszait, hogy lerakja ikráit. Ívása április és májusra tehető. 14 – 16 C° vízhőmérséklet mellett rakja le 1,6 – 2,3 mm átmérőjű ikráit. A 60 – 150 ezer darab ikrát egyidejűleg bocsátja ki. Az embrionális fejlődés 8-10 napja után kikelő lárvák 3-6 mm, más adatok szerint 8-10 mm hosszúak. Táplálékát apró állatok, rovarok és planktonok teszik ki. Néhány európai országban, pl. Lengyelországban és Oroszországban mesterségesen is tenyésztik pontyos tógazdaságok járulékos halaként, mivel a pontynak nem táplálék konkurense. Az egyik legfinomabb keszegfélénk, de kissé szálkás a húsa. Az apróbbak jól beirdalva sütve, míg a nagyobbak a halászlében nyújthatnak felejthetetlen élményt, a halat fogyasztók számára. Ívási időszak előtt, illetve ősszel fogható a legeredményesebben.
Ívási ideje: április – május, méret és tilalmi oltalom alá helyezett hal. Tilalmi idő: május 02 - június 15.
A dévérkeszeg mellett a másik leggyakrabban előforduló keszegfajtánk a karikakeszeg, köszönhető ez tömeges előfordulásának és, hogy könnyen horogra csalható. A sekély mocsaras vizeken, illetve a gyors vizű hegyi patakokon kívül szinte mindenhol előfordul. Folyóvizeken a lassú, nyugodt részeket kedveli. Különösen jól érzi magát a partvédő kövezések lábainál, ahol víz elérheti az 5 – 6 méteres mélységet is. Kedveli a kőruganyok belső lecsendesedett visszaforgó részeit, ahol a táplálék lerakódik. A folyóvizek esetében a fenéken kell keresnünk, míg állóvízen napos időben inkább a fenék felett tartózkodik. Mint már fentebb írtam a dévér mellett az egyik leggyakrabban előforduló keszegfajta, ezért sokan össze is tévesztik a két fajt.
A karikakeszeg lassan növekvő, kisebb testű hal, mint a dévérkeszeg. Teste lapos, oldalról lapított. Feje kicsi, szája csúcsba nyúló. Szemei a fejéhez képes nagyok. A mell- és a has úszók rövidek, a rövid, de magas hátúszó kezdete jóval a has úszó töve mögött van. A farok alatti úszó hosszú és magas, szegélye homorú. A farok nyél rövid és magas, a farok úszó hosszú és mélyen kivágott. A hason a has úszó mögött egészen a végbélnyílásig pikkelytelen él húzódik. Pikkelyei közepes nagyságúak. A hát sötétbarna, esetleg kékes színezetű, az oldalak szürkésen ezüstös csillogásúak, a has ezüstös. A hát-, farok- és farok alatti úszó szürke, szürkéskék, a páros úszók töve vörhenyes. Ívását májusban kezdi, mely elhúzódhat egészen júniusig.
Ivarérettségét 3 – 4 éves korában éri el. Ikráját a növényzettel benőtt részekre rakja le, melyek sárgás színűek, átmérőjük 2 mm. Az ikrások egyenként 15 – 110 ezer ikrát raknak le. A 4-6 nap múlva kikelő lárvák 4,5-5 mm hosszúak. Gyakran ívik össze a dévérkeszeggel. Tápláléka apró méretű állatok (rovarok, lárvák), de előszeretettel fogyaszt különféle növényi eredetű dolgokat is. A horgon rendkívül jól védekezik. A megakasztás után a fenéken próbál maradni és fürge kirohanásaival igyekszik a horogtól megszabadulni. Húsa száraz, de lényeges kevesebb szálka található benne, mint a dévérkeszegben.
Ívási ideje: május – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Álló és folyóvízi hal egyaránt. Nagyobb folyókban, holtágakban és tavakban is megtalálható, de a Balatonban is szép állománya van. Inkább nyíltvíz hal.
Teste oldalról lapított, megnyúlt. Szája felső állású, orra rövid és hegyes. Feje kicsi, szeme nagy. Mellúszója hegyes, rendszerint eléri a hasúszók kezdetét. A hátúszó rövid és magas, szegélye egyenes. A farokúszó hosszú, mélyen bevágott, az alsó lebenye hosszabb a felsőnél. A farokalatti úszó igen hosszú. Testét közepes méretű pikkelyek borítják, kivéve a hátat és a hasat, ugyanis itt egy pikkelytelen sor húzódik. A háta sötétkék vagy zöldes, esetleg szürkésbarna, az oldalak ezüstös csillogásúak. Hasa sárgásfehér vagy enyhén vörhenyes. A páros úszók halványsárgák, feketén szegélyezettek, a páratlan úszók világosszürkék.
3 éves korában éri el az ivarérettséget. Tavasszal ívik a folyók felső szakaszán. Áprilistól – júniusig rakja le 20-70 ezer, 1,5 mm átmérőjű ikráit az elöntött füves területekre. Előszeretettel táplálkozik vízközt. Legfőképpen planktonokat fogyaszt, de a vízre hulló rovarokat is megeszi. Húsa nagyon szálkás.
Ivási ideje: április - június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Hazánk horgászható halai közül a legjelentősebb a horgászok körében a ponty. A világ talán egyik leggazdagabb halcsaládjába, a pontyfélék csoportjába tartozik. Testalakja részben örökletes, részben környezeti tényezők hatására jelentős változékonyságot mutat. A természetes vizeinkben előforduló vadpontynak két formáját különítik el, különösen a profilindex és a fejindex eltérő értéke alapján. A profilindex a ponty testhosszúságának és testmagasságának a hányadosa, és ez alapján jól elkülöníthetőek a horgász által ismert jellegzetes pontyformák.
A nyurga ponty teste nyújtott, hengeres, testmagassága a testhossz 20-28 %-a. A száj harmonikaszerűen kinyitható, csúcsba nyúló. A felső ajkon 1-1 hosszabb, a száj szögletében pedig 1-1 rövidebb bajuszszál található. Fejének és testméretének méreteihez képest a szeme közepes nagyságú. Orra hosszú, tompán lekerekített, homloka széles és erősen domború. Mellúszója széles, hosszú, a hátúszó hosszú és magas, széle egyenesen levágott. A farkalatti úszó rövid, közepesen magas, utolsó osztatlan sugara kemény tüske, melynek hátulsó oldala fogazott. A farkúszó nagy és erősen kivágott. Pikkelyei nagyok, vastagok, erősen ülnek. Testalkatához hasonlóan színe is rendkívül változatos. A hát leggyakrabban sötét olajzöld vagy olajbarna, a testoldal zöldessárga, a has sárgásfehér vagy fehér. Elterjedését tekintve az álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálhatóak. Előszeretettel tartózkodik a gyorsan felmelegedő, erősen iszapos, nádassal és hínárral borított részeken. Folyóvizeken kedveli a csendes, langós részeket. Általában fenék vagy fenékközelben tartózkodó hal, de tavasszal gyakran jön fel vízközé, hogy a napsütés jótékony hatását élvezze. Táplálkozását tekintve mindenevő hal. Előszeretettel fogyasztja a különféle rovarokat, lárvákat, csigákat, kagylókat, de a magokat sem veti meg. Táplálékát a különféle fehérjék, szénhidrátok, és keményítők teszik ki. Ezek egymáshoz viszonyított aránya az év közben váltakozik. A viszonylag hideg vizekben inkább a fehérje dús anyagokat (élőanyag) részesíti előnybe, és ahogy melegszik a víz, úgy vesz magához több keményítőben és szénhidrátban gazdag tápanyagokat (magok, pl.: kukorica).
Hazánk természetes vizeiben a ikrások 3 - 4, az tejesek 2 – 3 évesen érik el az ivarérettséget. Az ívás rendszerint 18 – 22 fokos vízben megy végbe. Ívási ideje májustól júniusig tehető, de előfordulhat, hogy ez hamarabb kezdődik el, vagy később végződik. Az ikrás testtömeg-kilogrammonként 150-200 ezer, 1-1,5 mm átmérőjű, szürkészöld színű ikrát rak le. A 3-4 nap után kikelő lárvák 6-7 mm hosszúak. Húsa közepesen szálkás.
Méret és tilalmi időszak által védett hal. Ívási ideje: május – június, tilalmi időszak: május 2. – június 15. Méretkorlátozása: 30 cm
A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület taván minimum és maximum méretkorlátozás van érvényben lásd a házirend vonatkozó pontjait.
Szinte minden folyó és állóvizünkben megtalálható. A gyors folyású folyóvízi szakaszokat és patakokat kerüli. Kedvenc tartózkodási helye a növényzettel sűrűn benőtt öblök. Folyóvízen a gátak, mólók, vízbe dőlt fák, kőhányások környékén lelhető fel.
Feje nagy, teste lapított. Szája nagy melyekben apró fogak rejtőznek. A farokalatti úszó rövid és magas, széle lekerekített. A faroknyele hosszú és alacsony, a farokúszó bemetszett. A mellúszók közepes hosszúságúak, a hasúszók a mellúszók alatt vannak. Testét apró, nehezen eltávolítható pikkelyek borítják. Feje és háta feketés sötétzöld, oldala fénylő zöldessárga, hasa sárgásfehér. Testét 5-9 sötét, feketészöld keresztsáv díszíti. A második hátúszó zöldes árnyalatú, a farokúszó zöldessárga, esetenként vörhenyes. A mellúszók áttetszőek, vörhenyesek, a has- és a farokalatti úszók élénkvörösek.
3 – 4 évesen éri el az ivarérettséget. A sekély vizű védett partszakaszokat választja ivóhelyéül. 1,5 – 2,5 mm átmérőjű ikráit a növényzetre, vízi tárgyakra ragasztja, melyek 8 – 16 napon belül ki is kelnek. Táplálkozását tekint elsősorban ragadozó hal, de a különféle planktonikus élőlényeket, halivadékokat is előszeretett elfogyasztja. Testméretét nézve nem nagyra növő hal, de a horgon jól védekezik. A nagyobb példányok apró villantóval pergetve vagy kishallal mártogatva akaszthatók meg. Méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Álló és folyóvízben egyaránt fellelhető. Folyóvizekben a kavicsos, homokos, közepes áramlású szakaszokon tanyázik. Az akadók, vízi műtárgyak, medertörések közvetlen környéken előszeretettel tartózkodik. Nappal inkább a fenékközelben van, de hajnalban és esti szürkületkor feljön vízfelszínre, hogy az ott összegyűlt küszcsapatokból lakmározzon.
Teste oldalról alig lapított. Feje hosszúkás. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló. Száját számos apró fog övezi, ezek közül kiemelkedik két – két hosszabb ebfoga. Testét érdes tapintású pikkelyek borítják. Két hátúszója van, amelyek közel állnak egymáshoz, esetleg érinthetik is egymást, de nem nőttek össze. A két hátúszó egyforma magas. A farokalatti úszó rövid és magas, széle lekerekített. Faroknyele hosszú és alacsony, a farokúszó nagy, széle kivágott. Háta szürkészöld, oldalai ezüstös alapszínűek, a hátról kiindulva a test oldalán az oldalvonalon túlérő szabálytalan alakú sötét sávok húzódnak. Hasa sárgásszürke. Páros úszói halványsárga színűek, a két hátúszón és a farokúszón 4 - 5 sorban elhelyezkedő sötét foltok láthatók.
Ivarérettségét a tejesek 4, az ikrások 3 éves korukban érik el. Ívása március – április hónapokra esik. A fák vízbe nyúló gyökérzetére rakja le ikráit. Testtömeg-kilogrammonként 130-200 ezer szem, 1-1,5 mm átmérőjű, sárga színű ikrát helyez el. A tejes a megtermékenyített ikrákat féltékenyen őrzi, tisztogatja. Az embrionális fejlődés ideje 12-14 °C-on 6-8 nap. Az ivadék életében igen kritikus szakasz a ragadozó életmódra való áttérés időszaka. A 4 – 5 cm hosszúságú süllők már halivadékokkal táplálkoznak. Mivel a ragadozó halak közül a süllőnek van a legkisebb garatnyílása, emiatt a keskenyebb táplálékhalakat választja. Nem olyan falánk hal, mint mondjuk a csuka, de ez valószínű összefüggésbe hozható azzal, hogy rendkívül lassan emészti meg elejtett zsákmányait. A süllő értékes halunk. Rendkívül szép külsejével kiérdemelné Magyarország legszebb hala címét.
Ívási ideje: március – április, méretkorlátozás: 30 cm Tilalmi időszak: március 1. – április 30.
A Tóaljai Bányász Horgász Egyesület taván a tilalmi idő február 15-től április 31-ig tart, valamint minimum és maximum méretkorlátozás is érvényben van lásd a házirend vonatkozó pontjait.
A küsz szinte valamennyi magyarországi álló-, és folyóvízében fellelhető. Egyes vizeken kevésbé, máshol tömegesen is előfordulhat bandákba verődve. Napsütésben a víz felsőbb rétegében, míg borult időben kicsit mélyebben 50-70 cm-en mozog. Oxigén igényes hal, de jól alkalmazkodik bizonyos fokú szennyezettséghez is.
Teste nyújtott, erősen lapított. Szája félig felső állású, amely a felszínen található táplálékok begyűjtésére alkalmas. Háta kékeszöld, oldala ezüstös árnyalatú. Apró pikkelyei egész testét borítják, melyek érintés hatására könnyen leválnak. Szeme a fejéhez képest viszonylag nagy. A hátúszó magas, a mellúszók hosszúak, és hegyesek. A hát- és a farok úszó szürke, a többi áttetszően színtelen.
Kis termetű hal, mely már 2 – 3 éves korában eléri ivarérettségét. Amikor a víz hőmérséklete a 15 C° hőmérsékletet meghaladja a küsz megkezdi ivását. Több szakaszban ívik áprilistól júniusig. Az ívások alkalmával egy anyahal az egész szezon alatt összesen 3-10 ezer 1-1,2 mm átmérőjű, enyhén sárgás színű ikrát rak le a homokos-kavicsos aljzatú víztereken. Az embrionális fejlődés 20 C° -on 3 – 4, 18 C° -on 8 napig tart. A fenékről kevésbé vesz fel táplálékot, elsősorban a víz felsőbb rétegében, vagy éppen a vízre hulló apró rovarokkal, bogarakkal, lárvákkal táplálkozik. Rövid életű halfaj, egyedei ritkán érik el a 10 évet.
Ívási ideje: április – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Vizeink talán egyik legszebb és legszínesebb hala. Álló-, és folyóvizekben egyaránt megtalálható, de jelentős állománya inkább az állóvizekben van. Előszeretettel tartózkodik a sűrű növényzettel benőtt, sekély vizekben, ahol a víz gyorsan felmelegszik a napsugarak jótékony hatásának köszönhetően. Óvatos hal, ezért a nyílt vízterületet kerüli. Ahol nincs jelentős mennyiségű vízinövény, ott nem érzi jól magát, ezért ilyen helyeken nem tud jelentős állomány kialakulni. Hamar eltűnik azon vizekből, ahol a vízi növényzet erősen megfogyatkozik.
Nem túl nagyra növő hal, a tenyeres 10-30 dekás egyedek tekinthetőek átlagosnak. Az ennél nagyobb példányok már ritkaságnak számítanak. Teste zömök, oldalról lapított. A farok nyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású. Az úszók közül a mell- és a has úszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farok úszó jól fejlett. Pikkelyei nagyok, kemények és vastagok. A háta inkább zöldes-fekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farok alatti úszója vérvörös, melyre neve is utal. A hát- és a farok úszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. A bodorkával könnyen összetéveszthető.
Ivarérettségét a hímek 3, míg a nőstények 2 éves korukban érik el. Az ívás áprilistól júniusig tart. Az ikrások a vízfelszín közelében rakják le a növényekre 1,0-1,7 mm átmérőjű ikráikat, amelyek száma 90-230 ezer között változik. A megfelelő ívási vízhőmérséklet tág határok között mozog, 15 – 24 Co -ig terjedhet. Tipikusan csapatban élő hal. Nyáron a víz felsőbb rétegében található meg, télen viszont fenék közelben. Fő táplálékát a magasabb rendű vízi növények teszik ki, de szívesen fogyaszt különféle planktonokat, lárvákat. Húsa nem különösebben ízletes, enyhén kesernyés, közepesen szálkás.
Ívási ideje: április – június, méret és tilalmi oltalom alá nem helyezett hal.
Eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Floridáig, de már nagyon sok más helyre is betelepítették. Európába Kanadából, mint akváriumi halat szállították 1887-ben. Az akvaristák körében nagy népszerűségnek örvendett, ezért tógazdaságokban is foglalkozni kezdtek a tenyésztésükkel. Magyarországra 1905-ben egy Németországból származó import révén bekerült az iharosi tógazdaságba, ahonnan kiszökött és eljutott a Drávába, a Balatonba, majd nagyon gyorsan elterjedt a Duna egész vízrendszerében. Napjainkra már közönségessé vált, a tiszta, álló vagy lassú folyású magyarországi vizek növényzettel benőtt, iszapos vagy homokos medrű szakaszain mindenhol előfordulhat.
Nagyobb állománya ott alakul ki, ahol sekély a víz és van benne hínárnövényzet, de az még nem burjánzott el teljesen. A mélyebb holtágakban csak a parti részeken ritkábban, míg a fiatalabb kavicsbánya tavakban, akár nagyobb állománya is kialakulhat. Nagyobb folyókban a márnaszint és a dévérzóna hala, de ott nem gyakori. Kisebb folyókban a domolykó- és sügérzónában előfordulhat, de a hegyi patakokban már nincs jelen. Tápláléka igen változatos, planktonrákokon kívül nagymennyiségű szúnyoglárvát és más halak ikráját és lárváját fogyasztja. Táplálékát a 20-30 centiméteres mélységű vizekben keresgéli és kisebb hányadban, de akár a saját fajok ivadékát is megeszi.
Magyarországon a természetes ellenségei közül az európai harcsa, a fogassüllő csak ritkán merészkedik a partszéli helyekre, ezért ezeknek a ragadozóhalaknak a táplálékbázisában csak kiegészítő szerepet játszik. Talán életmódjuk miatt a csuka és az európai angolna jelent rá igazi veszélyt, hiszen ezek étlapjára már könnyedén felkerülhet.
A naphal ivarérettségét 2-3 éves korára éri el. Ívási ideje május második fele és június, amikor a víz hőmérséklete már megközelíti a 20 °C-ot. A hím ilyenkor feltűnő színeket ölt. A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületet a hím választja ki és itt kezdi meg a „fészkek” építését. Ezek valójában egyszerű gödrök, melyek átmérője körülbelül a hím testhosszának kétszerese. A hím a már kész fészekhez engedi oda a nőstényt, ahol az több részletben rakja le, legfeljebb ötezer szemű és egy milliméter átmérőjű ikráit. A nász befejeztével a hím elüldözi a nőstényt és igyekszik minden más ellenséget is távol tartani. Az úszóinak állandó mozgásával biztosítja az ikra fejlődéséhez szükséges oxigéndús vizet. Az ikraszemek a gödörben lévő apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2-5 napra van szükség a víz hőmérsékletétől függően. A kikelő lárvák 1-2 napig a fészekben maradnak. A hím igyekszik megakadályozni az elúszásukat és akár a szájába véve is visszahordja az elkujtorgó lárváit. A lárvák gyorsan fejlődnek és kezdetben plankton táplálékon élnek.
A horgászata egész egyszerű, hiszen a partmentén él így a horgász akár szabad szemmel is láthatja a leendő zsákmányt. Javasolt szerelés az úszós készség, melyet gilisztával, csontival, de akár csupasz horoggal a hal elé lógatva is lehet sikert elérni. A csalinál arra kell ügyelni, hogy kicsi a hal szája ezért nagyméretű csalira nem tud rákapni. Kapása agresszív és védekezése maximum 15 centiméteres méretéhez képest jónak mondható. Kizárólagosan csak naphalra nem szoktak horgászni, általában csalihalnak fogják. Kifejlett példányai azonban jól kiegészíthetnek egy más nagyobb halakból álló zsákmányt.